Dusan Borkovic neve minden magyar autósport rajongónak ismerősen csenghet: nem hiába, a túraautózás egy olyan sztárjáról van szó, aki hosszú ideig Michelisz Norberték barátjaként, egyben ádáz ellenfeleként rótta a köröket a WTCC-ben, majd a későbbiekben a TCR Európa-kupában. Vele készítettünk egy tartalmas interjút.
Mindenki láthatta mi történt 2018-ban, a TCR Europe olasz versenyhétvégéjén Monzában. MikelAzconával és csapatával együtt te is tagja voltál egy komolynak tűnő konfliktusnak, tehát úgy gondolom, te mindenkinél jobban tudod, mi történt, és hogy mi az igazság. Ennyi idő távlatából hogy gondolsz vissza az eseményekre? Mit csinálnál másként, ha visszamehetnél az időben? Ez az eset milyen hatással volt a későbbi karrieredre?
Az egy szerencsétlen esemény volt. Az ő (Azcona) csapata volt az, amely támadást indított ellenem/ellenünk. Látszólag hevesen reagáltam, mert meg kellett védenem magam és a családomat, a feleségemet Andrijanát, aki akkor volt várandós a kislányunkkal. A karrieremre ez az egész nem volt hatással, mert bőven volt elég tanú, aki látta/hallotta, hogy mi történt igazából. Nem egy bűnös, hanem egy mókamester vagyok, aki azért van a pályán hogy versenyezzen. Nagyon szomorú, mivel ez az eset túl lett reagálva, hogy néhány ember ezzel a piti dologgal elérje azt, amit akar.
Ha olyan emberrel találkozol, aki nem ismer, azt is hihetné rólad, hogy kosárlabdázó vagy. De mint egy 207 centiméter magas versenyző, mit gondolsz, a testmagasságod hogyan befolyásolta pályafutásodat?
Nem tudok együléses versenyautókat, például formula autókat vezetni. De hogy őszinte legyek, azok vezetése soha nem is vonzott igazán. 9 évesen kezdtem el versenyezni, nyilván sokkal alacsonyabb voltam. Akkor még senki se tudta megmondani, hogy mekkora lesz a végleges magasságom. De ahogy nőttem, úgy próbáltak minél többen lebeszélni erről a sportról… sikertelenül, mert a versenyzés a véremben van.
2019-ben nem voltál olyan aktív, mint a korábbi években. Mi a terved 2020-ra? Idén hol láthatunk téged versenyezni? Visszatérsz a TCR Europe-ba, vagy esetleg más szériában próbálsz szerencsét?
Nem tűntem el! A TCR Europe után részt vettem a Serbia Rally-n, ami az FIA European Rally Trophy része. 5 perc előnnyel megnyertem ezt a versenyt, amire nagyon büszke vagyok! Ami 2020-at illeti, hamarosan minden kiderül. A csapatom 1-2 héten belül bejelentést fog tenni. Annyi biztos, hogy idén valami új és izgalmas dolgot fogok csinálni!
Láthatjuk, ahogy az elektromos hajtás és a környezetvédelem időről időre mekkora teret nyer magának. A motorsport ebbe az irányba halad, és kijelenthetjük, hogy a ”zöld” szemlélet teret nyert magának. Viszont te mit gondolsz erről az egészről? Ha te írhatnád meg a szabálykönyvet, akkor miként csinálnád, hogy a rajongók megtartásával a motorsport környezetkímélőbbé váljon?
Látom, hogy az elektromos vonal mekkora fejlődésen megy keresztül a motorsportban. Mérnöki szempontból ez nagyszerű! Viszont ezt az egészet a rajongók nem igazán kedvelik, ahogy én sem. Úgy gondolom, számtalan olyan dolog van a világon, amik sokkal jobban szennyezik a környezetet, mint a motorsport, és azok ellen kisebb pénz ráfordítással is tudunk tenni. A versenyzésnek hangosnak kell lennie, a rajongók is ezért szeretik.
Az elmúlt években többször is volt lehetőséged Michelisz Norbi ellen csatázni. Mit éreztél, amikor láttad, hogy megnyeri WTCR-t? Mit gondolsz a teljesítményéről?
Nagyon örültem! Boldog voltam, mert jó barátom, és teljes mértékben megérdemelte! Ő egy gyors és kemény versenyző. Csak idő kérdése volt, hogy mikor nyeri meg. 2019-ben végre minden összeállt, és bajnok lett. Hajrá Norbi!
Kicsit térjünk el a munkádtól. Ahogy a közösségi médiában is megosztottad, van egy 1 éves szép kislányod, Sofia. Hogyan befolyásolja az életed?
Pontosan! Inspirál, hogy mindenben jobb legyek, és hogy más szemszögből is nézzem az életet. Jobban odafigyelek az igazán fontos dolgokra, és egyáltalán nem tolerálom az olyan embereket, akik jelentéktelen ügyekkel elvesztegetik az időmet, mert addig se tudok vele lenni. Illetve egyértelműen többet nevetek mióta ő megszületett, egy igazi öröm a számomra!
35 éves vagy, ami a motorsport berkein belül egyáltalán nem számít soknak (gondoljunk csak Gabriele Tarquini-re, aki idén már 58 éves lesz, és valószínűleg idén is a WTCR-ben fog versenyezni, bár hivatalos bejelentés még nem történt). Viszont már jó néhány évet lehúztál autóversenyzőként. Mi a legfontosabb dolog, amit karriered során megtanultál?
Már 27 éve versenyzek, vagyis egy jó ideje, de még eszem ágában sincs lassítani. Szeretem az új kihívásokat, és keresem is őket. Ahogy említettem, idén valami olyat fogok csinálni, ami teljesen új számomra, biztosan nagy kihívást fog jelenteni. Ez éltet, egyszerűen imádom a versenyzést!
Amit az évek alatt a különböző bajnokságokban tanultam, hogy a gyorsaság és a tehetség nem elég, rengeteg tényezőnek össze kell állnia. A megfelelő bajnokság, csapat megválasztása és a szerencse mind hozzájárulnak a sikerhez, ahogy az is, hogy minél inkább ki kell maradni a bírókkal való konfliktusokból.
