Tóth Tamás. Autósport kedvelő barátaim, érdemes lesz ezt a nevet a jövőben ízlelgetni, memorizálni. Tomi, vagy ahogy mindenki becézi őt – Totó – egy piszkosul fiatal és mocskosul gyors gokartversenyző, olyasfajta zsigeri tempóval megáldva, aminek láttán visszahőköl az ember…
A mellbevágó élmény a Budafoki Gokart Arénában, Magyarország első Endurance Közönségtalálkozója utáni gokartversenyen jött szembe velem. A pályán igazi vérprofik, a teljesség igénye nélkül Volentér Balázs endurance pilóta, az egyik legismertebb hazai versenyző, Németh Eszter túraautós klasszis, és… És Tóth Tamás „Totó”, akinek a neve a menet végeztével legfelül villog. Hüledezve nézünk össze Nyolczas Csaba fotós barátommal, aki szintúgy nem hisz a szemének: „Láttad, mit ment ez a srác…??” Erre én: „Ja, a kiscsávó egy igazi VADÁLLAT, ő a magyar Charles Leclerc!”
Tamás az a fajta új generációs autóversenyző, akiről már első ránézésre levágod, hogy mivel is foglalkozik. És mivel mindig is szerettem a feeder sorozatokba igyekvő fiatalok világát, innentől már szó szót követett, és adta magát, hogy leülünk egyet beszélgetni…
#TKM: Hogyan indult az autóversenyzői karriered?
Totó: Az egész egy nyári szünetben, bérgokártozással kezdődött. Még nem voltam öt éves, mikor a Rabócsi Ringen kipróbálhattam egy Bambini kartot, amiről akkoriban igazából még nem is nagyon tudtam, hogy mi az, csak azt, hogy tetszik, és hogy én ezt akarom! Tanítgattak, mentek előttem, mentek mellettem, közben teltek, múltak a napok, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már egyedül körözgettem a pályán. Na, onnantól kezdett csak igazán érdekelni a dolog! Ahogy betöltöttem az ötöt, jelentkeztünk egy felmérésre, amely után megkaptam a rajtengedélyt, hogy elinduljak egy gyermek bajnokságban. Már a kezdetektől meglepően eredményes voltam, olyannyira, hogy második helyen is csak ritkán zártam… Gyorsan kinőttem a bérgokartozást, így más opció után kellett nézni. Szüleimmel sokat kutakodtunk, érdeklődtünk, így találtunk rá a kecskeméti Tóth Motorsportra, ami most már a Freestyle Racing Team nevet viseli, ez az a csapat és nagy család, ahol jelenleg is versenyzem.
Mióta versenyzel a Freestyle Racingnél és milyen eredményekkel?
2021-ben kezdtem, a Minimax kategóriában, ami egy tanulóév volt. Az első olyan esztendő, amit én valóban értékelni tudok, az 2022 volt, amikor is a Magyar Gokart Bajnoksággal párhuzamosan rendezett Calivita kupában indultam, amit sikerült is elsőre megnyernem, mellette pedig a Club Sport Bajnokságban is rajthoz álltam, ahol összesítésben második lettem. Ezután viszont történt valami, amivel nem igazán számolt senki: hatalmasat nőttem! (nevet) De komolyan, nem tudtunk már úgy ülést állítani, hogy a térdem ne verjem be a kormányba, és emiatt ne szedjek be több tized hátrányt körönként. Így kényszerből kategóriát kellett ugrani, ezért 2023-ra a juniorok közé léptem fel. Ebben a szezonban is több sorozatba neveztem, többször álltam a dobogón, sok-sok negyedik helyezést szereztem, végül mindkét bajnokságban összetett negyedikként végeztem.
Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve 2024-ben az egyik legerősebb nemzetközi bajnokságban kötöttél ki… Hogy történt ez, és hogy sikerült a szezonod?
Így van. Láttuk, hogy úgymond a tempóm megvan, és arra jutottunk, hogy a leggyorsabban és a legtöbbet akkor tudnék fejlődni, ha folyamatosan nagy és erős, európai szinten jegyzett mezőnyben tudnék versenyezni. Így került a képbe a Central European Rotax Max Challenge, ami valóban egy teljesen más kávéház. Az itt versenyző srácok relatíve mind profik, akik csakis a kartozással, a sportolói karrierjük építésével foglalkoznak. Olyan magántanulókról beszélünk, akik folyamatosan úton vannak a versenyhelyszínek között – miközben nekem egy olasz, vagy épp szlovák versenyhétvége után, másnap kevés alvással kell helytállnom a suliban is. Arról nem beszélve, hogy akik ebben a bajnokságban versenyeznek, azoknak háromszor-négyszer több kilométer van a lábukban, mint nekem. Ennek ellenére már a legelső, jesolói esős edzéseken negyedik-hatodik időket mentem, és ha a felvezetőkorön nem dugul el a karburátorom, akkor…
Ezután jött a Slovakiaring, ahol szintén a középmezőny elejében, jó ritmusban tapostam a gázt, de a technika ismét közbeszólt: a középdöntőben felrobbant alattam a motor. Majd következett Csehország és Trinec, ahol szintén először jártam életemben. Brutális pálya, nagyon technikás, sok kanyarral, amit már önmagában megtanulni is nehézség, és talán mondanom sem kell, az ellenfeleim ezen a pályán is évek óta perfektek… Mégis kilencedik lettem itt egy elrontott időmérőn, ahol csúnyán feltartottak, a versenyen pedig 15-ként zártam.
Ezek után jött az utolsó futam, Ausztriában, Bruck an der Leithában, amivel sajna szintén nem volt szerencsém – ugyanis a versenyhétvégét megelőzően lebetegedtem. Pedig, ha itt el tudok indulni, akkor a több, mint 50 fős mezőnyből a rettentően peches szezonom ellenére is jó eséllyel a top10-ben végzek.
Most jön a minden autóversenyző által legjobban gyűlölt szakasza az évnek, ami a holtszezon. Neked mivel telik majd?
Ősztől tavaszig kőkeményen szimulátorozom. Itthon van egy elég komoly szettem, és az iRacing softwarrel tolom, amellyel rövid idő alatt A-licenszes versenyző lettem Sportscars és Open Wheel kategóriákban. Azt gondolom, hogy ez egy remek eredmény. Még nem beszéltünk róla, de számomra a virtuális versenyzés is nagyon fontos irány! Kapcsolatban vagyok a Scuderia Ferrari magyar e-sportolójával, Báldi Gergővel, akivel már sokat beszélgettem arról, hogyan is működik ez a világ. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy szeretnék itt is komoly eredményeket elérni, és markánsan letenni a névjegyem. Mellette pedig készülök a gitárvizsgámra, hiszen hat év gitárszakos suli után elérkeztem az első fontos vizsgámhoz. Ha pedig végképp ki akarok szakadni mindenből, arra nagyon jó a Farming Simulator… (nevet)
Beszéljünk kicsit a jövőképről! Hogy néz ki a fejedben a közeljövő, és mi a célod hosszú távon az autósportban?
14 éves vagyok, jövőre mehetek majd utoljára a juniorok között, aztán mindenképp egy váltás következik. Mint minden fiatal versenyzőnek, kisgyermekként nekem is a Formula-1 volt az álmom, de azt már most tapasztalom, hogy ennek Magyarországról indulva tulajdonképpen zéró a realitása. Ha ezt kivesszük, akkor hosszútávon eléggé széles a spektrum, és megmondom őszintén, még nem kristályosodott ki bennem, hogy merre szeretnék indulni. A váltóvonalig még van egy szezonom, amelyre csak annyit kívánok az égiektől, hogy jó messzire kerüljenek el a technikai problémák és az influenza! A viccet félretéve, persze, érdekel a formaautózás is, de jelenleg sokkal jobban mozgat a GT autók világa és az LMP2, LMP3, Hypercar vonal szintén rettentően izgalmas. Ha valamit mindenképp válaszolnom kell, akkor a GT autózást jelölném meg… Kizárni semmit sem szeretnék, vezettem már rallycross autót, és állítólag nem is voltam rossz benne, de egyvalami biztos: a pályákon, az aszfaltot körülölelő rázókövek között képzelem el az életem!
