Kiábrándult a Forma-1-ből, nem akarja az életét begyöpösödött NPC-ként leélni, és az álmáért sutba vágott mindent, amit csak lehetett. NASCAR versenyző akar lenni, és terve is van rá, hogyan csinálja… Teleki Armonddal beszélgettem.
Különböző social media felületeken egyre gyakrabban találkozni a Teleki Armond névvel, leginkább a NASCAR vonatkozásában. Kicsit mesélj nekünk arról, hogy ki is az a Teleki Armond!
Nos, én egy szimulátorversenyző vagyok, most már inkább jobb kifejezés, hogy csak voltam. Versenyeztem a Future Esports-nál, az AOL-nál, majd a PSGL-ben, az összes helyen dobogókat top 5-ös eredményeket szereztem. Ekkor fogalmazódott meg bennem a cél, hogy szeretnék belépni a valós autóversenyzés világába, méghozzá a formaautózás vonalán, csak aztán a körülmények úgy alakultak, hogy inkább a NASCAR felé fordultam.
Nagyon érdekes dolog ez, mert akárkivel beszélget az ember, minden szimulátorosnak, gokart versenyzőnek, vagy akár formautós pilótának egyértelműen a Forma-1 a vágya, az álma, a célja. Neked, hogyhogy nem?
Alapvetően én is ugyanezt éreztem és ugyanígy gondolkodtam, csak aztán – ahogy a Forma-1 2021 után egy light menetbe kezdett – jobbnak láttam egy másik irány felé kanyarodni, itt jött be a képbe a NASCAR. Mindkét ligát követtem, csak aztán ahogy a sportérték elkezdett csökkenni, majd tulajdonképpen elveszni Forma-1-ben, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ha már egy életcélt választok, akkor inkább a NASCAR felé lenne érdemes menni.
Azt mondod, hogy elveszett számodra a Forma-1 sportértéke. Hol, mikor, és legfőképpen, miért? Egyébként bocsáss meg, mielőtt belekezdenél, hozzáteszem, hogy nekem nem veszett el a sportérték, de tény, hogy a mostani dolgok miatt óriásit csorbult a megítélés…
2021-ben még őrült jó volt a Forma 1. Remegtem minden versenyen, megszűnt létezni a világ, amikor elkezdődtek a futamok. Aztán jött 22, ami amúgy nagyon izgalmasan indult, de később leült az egész, aztán a Red Bull Racing nagyon elnyúlt. Majd jött 23, ott már egyértelmű Red Bull dominancia volt, és ott már nem volt meg az a varázs, ami 21-ben…
…És közben meg telefosták az egész médiát, hogy jönnek a szabályváltoztatások, jajj de komoly lesz, könnyebb követés, könnyebb előzés, kevesebb piszkos levegő, kevesebb DRS. Na most ebből mi valósult meg, hogyha őszintén akarunk lenni, akkor… Semmi. Erről az úgynevezett „szaksajtó” semmit nem beszél. Így jött nálad a kiábrándulás, amikor azt mondtad, hogy…
NASCAR!
A fentebb említett ok volt a legutolsó kiábrándító tényező, ez kellett ahhoz, hogy végleg a NASCAR felé forduljak, meg persze az is, hogy itthon alig beszélnek erről a sorozatról. Az F1-el ellentétben ez még mindig a versenyzésről szól, nem pedig kizárólag csak a pénzről és a politikáról. 40 autó áll rajthoz, és a végén 40 autót szorosan egymás mögött intenek le, és olykor az is előfordul, hogy célfotóval dől el a verseny. Azért ilyet, ebben a formában sosem láthattunk a száguldó cirkuszban.
Szóval, akkor most ŐSZINTÉN. Ez nálad egy második lehetőség, egy pótcselekvés, vagy igazi szerelem?
Abszolút nem második lehetőség, és igazából nem kényszerített semmi arra, hogy én erre menjek, mert mehettem volna ugyanúgy tovább arra, amerre jelenleg is többen igyekeznek. De… Minek sokadiknak lenni egy sorban, minek többedmagaddal hajszolni egy álmot, amikor van egy „piaci rés”, és van egy lehetőség, hogy valamiben akár az első is lehetnél!?
És így egy dupla vállalást támasztottál magaddal szemben, amivel egy olyan polcra helyezted magad, ami minimum érdekes jelzőt biggyeszt a neved mellé. Hogy éled meg?
Azt mondanám, hogy pozitívan. Kicsit szokatlan, mert nem gondoltam volna, amikor ezt az egészet elkezdtük építeni itt a médiában, hogy relatíve rövid idő alatt eredményre vezet majd. Pozitív meglepetés, hogy – hopp már a Google keresőben, vagy az AI-ban is releváns találatok vannak a Teleki Armond NASCAR szókapcsolatra -, szóval ez egyértelműen előremutató.
Jelen vagy a médiatérben, szépen fejlődik a közösségi oldalad, ezt én magam is látom. Ez egy rettentően fontos dolog, a hazai versenyzőknél ez az attitűd égető módon hiányzik. De egy dolog a médiatér, amiben szépen fejlődsz, viszont ezzel párhuzamosan haladni kell a fizikai térben is, fel kell készülni és építkezni kell. Hogyan zajlik ez nálad?
Hát első körben, ami a felkészülésem legnagyobb részét teszi ki, azt a Budafoki Gokartarénával végzem, akiktől szimulátoros és gokártos lehetőségeket is kapok minden héten, és innen is szeretném megköszönni a támogatásukat. A többi időmet konditermi edzések, mentális felkészülés, és a közösségi médiám felfuttatása teszi ki leginkább.
Említetted a Budafoki Gokartarénát, ami ad egy remek alapot. Mi lehet a következő lépés, amivel magasabb szintre emelheted a készségeidet, meg saját magad, mint versenyzőt?
Minél rövidebb időn belül, sőt még lehetőleg a tavasz beállta előtt szeretnék egy versenygokártos tesztprogramot futni. 2025 nekem egy tanulóév, egy felkészülés lesz, amikor folyamatosan olyan dolgokat fogok csinálni, amik közelebb visznek a vágyamhoz, a célomhoz. Tesztek, tesztversenyek, fejlődés testileg, lelkileg, tempóban, technikailag, virtuálisan, audiovizuálisan, előrelépést akarok elérni, a karrierépítésre koncentrálni minden létező fronton és tekintetben.
Hogyha már karrierről beszélünk, akkor egy picit menjünk már bele abba, hogy itt lehessél, és hogy ezzel foglalkozhassál, te nem akármit áldoztál be. Olyan dolgokat, amiket, ha elmondasz, bizonyára sokan nagyokat fognak nézni…
Ami az áldozatokat illeti, én mindent meghoztam ezért. Itt leginkább arra gondolok, hogy félbehagytam a tanulást, otthagytam az iskolát, hogy csakis a versenyzéssel foglalkozhassak. De ezen kívül más jellegű kihívásokkal is jár ez: barátokkal már nem vagyok annyit, mert nincs annyi időm, változtak a prioritások, és egyszerűen ez átformálja az életet egy olyan irányba, amit egyébként mindig is szerettem volna. Így ezek az áldozatok nekem valahol megkönnyebbülést is jelentenek.
És mit szóltak ehhez a döntésedhez a szüleid, a barátaid? Vagy ha tovább megyek, mit szóltak az iskolában mondjuk a tanáraid?
A szüleimmel ezt egy közös megbeszélés alapján hoztuk meg, ők teljes mértékben támogatják azt, amit csinálok. Az iskola és baráti fronton már kicsit megosztóbb volt a dolog, voltak, akik mondták, miért nem léptem már ezt meg korábban, mert ők látták azt, hogy nem tudok érvényesülni a bevett keretek között. Ugyanakkor vannak barátaim, akik kicsit óvatosabbak, és azt mondják, hogy hát iskolai végzettség azért mégiscsak kellene, mert az egy társadalmi elvárás. Tanári oldalról is egy kicsit hasonló volt a helyzet, bár ott ért egy olyan pozitív meglepetés, hogy az osztályfőnököm, sőt, az igazgatóm is azt mondta, hogy látják az ambícióimat, az elkötelezettségemet, és igazából a legjobbakat kívánják, érjem el azt, amit szeretnék!
Szerintem sok követődet és az olvasókat is érdekli az, hogy hogyan fogsz eljutni a megvalósításig, mikor láthatunk végre egy magyart Daytonában?
Hát, nyilvánvalóan nehéz erre válaszolni, de én azt mondanám, hogy minimum négy-öt év. Nagyon sok dolgon múlik ez, és természetesen elsőként a NASCAR egy belépőszintjét kell megcéloznom, de én azt gondolom, hogy kellő kitartással, kellő elszántsággal, és némi szerencsével ennyi idő elég lehet ahhoz, hogy megint legyen jegyzett magyar versenyző egy NASCAR szériában. Azt sem bánom, ha Teleki Armondnak hívják majd.
Miután beszéltünk arról, hogy mi az, amivel foglalkozni kell, zárszóként említsük meg azt, hogy mi az, amivel biztosan nem kell foglalkozni! Manapság, bárhová tekintek a közösségi médiában, tényleg, legyen szó bármiről, az emberek mindenhol egymásnak esnek, mindenki okoskodik, mindenki bántja a másikat, mindenki leszólja a másikat, mindenki kurva okos… Te kaptál-e már esetleg ilyen jellegű kommenteket, kaptál-e bántó megjegyzést, ha igen, hogyan kezeled ezt? Dühít, bánt, motivál??
Ez egy olyan dolog, amit egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni. Én ettől nem fogom kevésbé nyomni, nem fogok kevesebbet tenni azért, amit szeretnék képviselni, nem fogok rágörcsölni, mert van egy pár kanapéhuszár, aki „jól megmondja nekem a frankót”. Tehát, az ilyen emberekkel nem érdemes foglalkozni, mert nincs meg a kellő szakértelmük, hogy ezt átlássák, és nem játszanak szerepet abban, hogy én ki leszek, meg hogy mit fogok elérni. Helyette azokra az emberekre kell koncentrálni, akik a pozitív oldalt képviselik, akik támogatják az embert. Akiknek vannak álmaik, és hajlandóak tenni is érte, mert nem NPC-ként akarják leélni az egész életüket!
