Az év utolsó hazai pályaversenyén egy szokatlan vendéggel találkoztunk. Szántó Péter, Magyarország egyik legminőségibb tartalmat gyártó influencere látogatott ki a Hungaroringre, és a kameráját sem hagyta otthon. Mi pedig nem akartuk elszalasztani az alkalmat, így megsoroztuk Petit a kérdéseinkkel!
Mesélj, hogyan lett belőled influencer?
A civil életben Online marketinggel, startupokkal foglalkozom, ez pedig valahol mindig megkívánta a „közszereplést”, hogy kommunikáljak, prezentáljak, emberek előtt beszéljek. Az egész úgy indult, hogy az USA-ban jártam egy E-kereskedelmi konferencián, amiről aztán írtam egy cikket a Forbesnak. A magazin főszerkesztőjével beszélgetve „bukott ki”, hogy valószínűleg sokkal jobban képes vagyok beszédben átadni a gondolataim, és még aznap este egy Casey Neistat vlogot nézve bevillant a gondolat, hogy valóban, ezt akár én is csinálhatnám. Mivel gimnazista korom óta nagyon sok blogot olvastam, vlogot néztem, ráadásul imádok fotózni és vonz a technika is, úgy gondoltam, érdemes belevágni. Mivel vállalkozás, önfejlesztés, produktivitás vonalon tevékenykedő influencer még nem volt Magyarországon, ezért számomra igazán testhez álló ez a kihívás, feltöltődöm tőle.
Manapság rengetegen próbálkoznak hasonlóképpen ismertségre szert tenni. De mitől lesz valaki igazán jó influencer?
Néhány éve még sokkal egyszerűbb volt befutni, de jelenleg már akkora a digitális médiazaj, hogy jó tartalom esetén is nagyon nehéz eredményt elérni. Ezért kezdett el trendet ölteni, hogy az influencerek kollaborálnak, azaz egymást hívják meg a saját csatornáikra, és ebből készül produktum. És valóban, a legegyszerűbb út a sikerhez az, ha már befutott arcokkal szerepelsz együtt. De hogy mitől lesz valaki igazán jó, nos, az már egy sokkal összetettebb kérdés. Hogy az átadott érték, vagy a követők száma jelenti-e a nagyobb erőt…? Nehéz állást foglalni, mert minden csak nézőpont kérdése: így én mindenkinek a saját belátására bíznám, hogy kit vagy mit tart jónak.
Mi alapján választod ki a témáid, mi hozott ki a Hungaroringre?
Hol a saját ötletek, hol pedig a megkeresések dominálnak. Egy a lényeg, mindig a jó sztorikra megyek rá. Ha valami egyedit tudok bemutatni, az felvillanyoz engem! Pont egy ilyen történet miatt vagyok most itt a Hungaroringen, Tóth Krisztián Márk újságíró és Háfra Zsolt sportfotós meghívására érkeztem. A legújabb vlogomban ezt a két srácot, és a tevékenységüket fogom bemutatni: olyan fiatalemberekről van szó, akik mindenféle hátszél nélkül, a saját tehetségüknek és munkájuknak köszönhetően jutottak el a világ legzártabb autósport sorozatába, a Formula-1-be.
Szereted az autókat, az autó/motorsportokat?
Nagyon szeretem az autókat. Egy időben tuning kattant voltam, volt Mazda MX3-am, amivel gyorsulási versenyekre jártam – igaz indulni sosem mertem. (nevet) Később Seat Leonnal, Fiat Coupéval, Toyota Celicával is gurultam, mindegyik rendesen fel volt húzva, a Celica szívó motora konkrétan át volt építve – turbó is volt benne -, és visszafojtva 450 lóerőre. Lámpától lámpáig szinte bárkit megvertem, és a legjobb az volt, hogy nem nézték ki a kocsiból. Kisebb koromban intenzíven követtem a Forma-1-et, főleg a Mika Hakkinen nevével fémjelzett korszak tetszett, majd később jött a már említett illegális versenyek iránti rajongás.
Hogy tetszett a hangulat, az élet a kulisszák mögött a versenypályán?
Számomra mindig is vonzó volt, hogy bizonyos események, történések mögé láthassak. Igazi élmény volt bepillantani a versenyzés világában szereplők életébe – kívülről nem is gondolná az ember, mekkora befektetett munka és szenvedély van abban, amit ezek a srácok hétről hétre csinálnak. Szimpatikus emberekkel találkozhattam, akik csapatban gondolkodnak, egy közösség részeiként működnek, és ahol csak lehet, segítik egymást. Szívmelengető volt szembesülni vele, hogy még létezik ilyen.
Fotó: Nyolczas Csaba
