Újabb amierikai autós találkozón vettem részt!
A már 30 éves American Car Club Hungary az 54. buliját tartotta Felsőtárkányban. Ezek a számok autóstalálkozók tekintetében igen szépek és elismerésre méltóak.
De a számok mögött emberek vannak: szervezők, szponzorok, csodás és sokszor egyedi autókkal rendelkező amerikai autó tulajdonosok, a legjobb food truckosok, árusok, zenészek, énekesek, zenekarok, együttesek és a sok-sok kilátogató ember teszik ki a fent említett szép számokat. És csak bízom benne, hogy a mai lelketlen, már szinte önvezetésre képes új autók mellet ez a közösség csak bővülni fog!
Mert a sok köbcentire, a nagy „vényóc”-ra, az igazi hamisítatlan öblös hangra, a hatalmas „tepsikre” és ékformákra, a gyönyörű formákkal megáldott Corvettekre és a sajnos már egy rég elfeledett kor, egyedi iparművészeti alkotásként tekinthető Packard, vagy egy platós „T” modell, vagy akár egy „A” Ford-ra a jövőben is igény lesz!
Nem beszélve az ikonikus Mustangokról ami legyen az „régi” vagy új egytől-egyig igazi legenda!
De reggelig sorolhatnám azt sok szép és változatos autó csodát amelyeket az amerikaiak a szabadság szellemében gyártottak.
Na már most a fent leírtakat képzeljük el, egy hegyekkel és dombokkal körbevett hatalmas rétre, csupa jó arc barátságos emberrel, country, rock&roll, amerikai disco zenékkel és hibátlan kajákkal.
Negatívumként a nyár velejárójaként, mikor kérdezik, hogy:-Hány fok van?! Válaszként az összest tudnám mondani ez esetben is.
Viszont a forróságot felejtette velem a jó társasággal való beszélgetés, a fantasztikus autók között. A tombolahúzás is egy külön élmény volt. Látni az összegyűlteken az izgatottságot és nyertesenként az örömöt!
Jut eszembe, még GMC Delorien is volt! Nem is egy! Viszont csak egy volt képes időutazásra ránézésre.
Kerestem is Dokit, hogy visszarepítsen a húszas, harmincas és valahová a hetvenes évek Amerikájába, hogy öltönyben, kalapban, szivarral a kezemben cruisingoljak New York utcáin vagy igaz benzinvérű fenegyerek lehessek, fekete bőrdzsekiben, fehér pólóval, napszemüveggel, cigivel az arcomban egy dübörgő hotrodban.
De Dokit sajnos nem találtam meg. Viszont egy picit így is megéltem.
Hol vagy Doki?!
Az arcomon teli vigyorral a csodálatosan szép naplementében autóztam hazafelé a családi csatahajómmal és arra gondoltam, hogy ma is jó volt benzinvérűnek lenni!
Köszönöm, hogy ennek a nagy egésznek részese lehettem! Jó arcok vagytok! Maradjatok továbbra is ilyenek!
Tisztelettel: Pedromotography85
