Megújult a tereprali szakág, ennek keretében a RaceVloggers.hu hasábjain mutatjuk be nektek a hazai motoros mezőny összes résztvevőjét. Beszéljenek helyettünk a versenyzők, ezúttal Kárpáti Péter motorversenyző:
„Kárpáti Péter vagyok, 1978-ban születtem és édesanyám szerint már a balatoni nyaralásaink alatt, kisgyerekként is mindig a motorokat vizslattam. Első próbálkozásom 12 évesen, egy a haverom Rometjével történt: húztam neki egy kövér gázt, az egykerékre állt, én meg futottam utána, végül mindketten a bokorban kötöttünk ki. Ezután 17 év szünet következett, ami alatt belevágtam az informatikába, és 2007-ben megalapítottam a saját cégemet, amit azóta is vezetek. De a motorozás gondolatától nem tudtam megszabadulni, így egy évvel később letettem a vizsgát nagymotorra, majd rögtön felültem egy Honda XL1000V Varaderora, amit nyolc éven át hajtottam. Megkerültem vele a Fekete-tengert, voltam vele 35 napig Ázsiában, és a Nordkappon is megmutattam neki, hogy milyen az, mikor nem megy le a nap nyáron. Sokszor mentem a vele terepen, ami végül annyira megtetszett, hogy 2009-ben szert tettem egy Suzuki DRZ400E-t is, amivel nagyon sokat enduróztam.
2016-ban a két motoromat egy Honda CRF1000L Africa Twin-re cseréltem le, mert olyat szerettem volna, amivel a világot is lehet járni, ugyanakkor terepen is verhetetlen. 2016-ban eljutottam vele a szenegáli Dakarba, ahol útközben bebizonyította, miért is tartják tökéletes off-road gépnek. 2017-ben Horváth Lajos „Laller” segítségével kezdtem bele a terepraliba, amire átalakítottam az Africa Twint, és a 2017. évi Tereprali Országos Magyar Bajnokságban a 3. helyet értem el. A hazai sikerek mellett a nemzetközi versenyzésbe is belekóstoltam, elindultam a 2017-es Albán Rallyn. 2018-ban vásároltam egy KTM 450 EXC-F gépet, mert úgy éreztem ezzel a 120kg-os szekérrel talán már kicsit biztonságosabb lesz versenyezni, mint a súlyos, 230kg-os Hondával. 2018-ban már ezzel az új KTM-el neveztem be az első hosszabb, hétnapos versenyemre, a görögországi Hellas Rallyra, amit sikeresen teljesítettem. Ugyanebben az évben megnyertem a Magyar Bajnokságot is!
2019-ben szintet léptem és végigmentem az első sivatagi versenyemen, a Morocco Desert Challangen. Ez egy rendkívül nehéz, nyolcnapos kihívás volt, kősivatagban, homokviharban, dűnéken kellett helytállni.
A 2020-as szezon sajnos kimaradt, de 2021-ben az év öt magyar versenyen kívül két lengyelországi futamon is a rajthoz álltam. Sajnos októberben bokaszalag szakadást szenvedtem, ezért a hazai bajnokság utolsó fordulóján, a Raid of the Championson nem tudtam elindulni. Ennél sokkal fájóbb volt, hogy ezzel a kupagyőzelem lehetősége is elúszott, így a második helyen zártam a sorozatot. Az elvesztett címért némileg kárpótol a Rally Breslau, ahol felállhattam a dobogó harmadik fokára.
Az új szezonra sok motorozással, heti három konditermes edzéssel, futással, és alkalmanként jégkoronggal készülök fel. Büszke vagyok a feleségemre és a két fiamra, akiknek a támogatása és a türelme nélkül aligha tudnám mindezt csinálni. A 2022-es célok között a hazai bajnoki futamok mellett a hosszabb külföldi versenyeken való részvétel a cél, így a görög Hellas Rally, a lengyel Rally Breslau és a Tunesia Desert Challange is a szemeim előtt lebeg. Legnagyobb vágyam teljesíteni a Dakar Rallyt, méghozzá a szerelő nélküli kategóriában – még mielőtt 50 éves leszek.
Forrás: Tóth Krisztián Márk
