“Egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak” (….) És egy Márta Jancsi, ki egy kicsi községben, kerekesszékben ülve is mert nagyot álmodni, és újra meg újra a csökött magyar mentalitás felett magasan átrepülve lépte át a komfortzónáját.
E sorok írója nem tartja a bevezetőben kölcsönzött sorokat író József Attilát “erős” poétának, csak a címben elhangzó jól ismert egysoros érdekében próbál azonosulni vele. Annál jobban értékeli viszont azt a fajta elszántságot, ami szembe megy MINDENNEL. Akár “a józan ésszel” is. (Ettől vezérelve ez az írás nem egy beszámoló lesz, sokkal inkább egy gondolatot, egy életérzést próbál majd visszaadni.) Az olyasfajta szenvedélyt, ami nem hajlandó tudomásul venni a határait, és vágyait célokká formálva űzi-hajtja, hogy végül tényleg kilépjen az őt béklyózni akaró problémák árnyékából, és valami olyat alkosson, amit még előtte SENKI. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt szombaton sikerrel zajlott a HETEDIK Motorsport & Relikvia Kiállítás, és emiatt lesz bizonyosan nyolcadik is.
Márta János egy ilyen ember, és valószínűleg pont ez az attitűd az, ami egyre több neves autó/motorsport csapatot, pilótát, professzionális szimulátoros szolgáltatót, stuntridert, off road motorost, veterán/speciális autó és motor gyűjtőt, vagy éppen szupersport autó tulajdonost vonz Nagyszénásra. Janit betegségek kínozzák, életét a kerekesszék árnyalja be, egészsége folyamatos küzdelemre készteti. És mégis, a közelébe lépve elszállnak a saját életed negatív terhei, gondjai, és áthat a benzingőz feltétel nélküli imádata. Ez nem duma, hanem tapasztalat…
Az esemény speakereként másodjára álltam fel a kultúrház előtti színpadra, ahol olyasfajta várakozás fogott el, amit már nagyon-nagyon régen nem éreztem. Őszintén bevallom, még a Formula-1-es akkreditációim alatt sem. Az ott egy hazug, profitorientált világ, míg a nagyszénási paddockban évről-évre mindenki csakis azért dolgozik, hogy Jánost mosolyogni lássa. Ezt csak önzetlenül, egymást meghallgatva, együtt ötletelve, kompromisszumokat elfogadva, a szeretettől vezérelve lehet.
És ez az a közeg, ahol ezzel az összefogással paradox módon nem csupán Márta Jani barátunkat, hanem önmagunkat és egymást is gyógyítjuk. A Magyarországot jelenleg leuraló rögvalóság ilyenkor egy napra tovaszáll, az ember szíve újból reménnyel telik meg. A remény pedig – mint azt mindannyian tudjátok -, benzingőzzel keveredve nagyon messzire képes a szelek szárnyán elérni. Olyan magasságokba, melyekre ma még nem is mernénk gondolni, hogy aztán a nyolcadik, kilencedik, akárhányadik alkalommal már teljesen természetes legyen: ha Kelet-Magyarország és autó/motorsport rendezvény, akkor már nem csupán a máriapócsi Rabócsiring és nem csak a Debrecen Drive, hanem Nagyszénás és Márta Jani. Ha kérdeznétek, számomra ezek voltak a legnagyobb tanulságai a Hetedik Motorsport & Relikvia Kiállításnak.
És az, hogy az ÜGY érdekében az ember képes meghaladni önmagát, hogy igenis léteznek még jóindulatú, tenni akaró emberek. Köszönöm ezt az érzést a Beol remek újságírójának, Csete Ilinek, az OrosCafé magazin munkatársainak, akik írott és tv híradós formában is beszámoltak a rendezvényről. Köszönöm a RallyCafé munkatársának, Hund Gábornak, valamint a Motor & Verda magazinnak és Nyolczas Csabának, hogy segítették a promóciót, Szakács Attilának, hogy egyetlen kérésre elküldte a helyszínen készült fotóit. Köszönöm a GrindVR-nak, hogy valódi partnerként leszállították a versengés élményét Nagyszénásra, valamint nyereményjátékukkal mindenki számára átélhetővé tették azt, Bódi Zalánnak és a Vámosi RX Teamnek a közös ötletelést! Nem utolsósorban Teleki Armond barátomnak és Tóth Tamásnak, valamint családjának, hogy amikor kellett, igazi profiként tették oda magukat.
És végül köszönöm Márta Janinak, hogy a magyar autósport eddigi, talán legsötétebb óráiban járva visszaadta a sportágba vetett hitem.
Rabócsiring, Debrecen Drive… Figyeljétek a tükröt – MERT JÖVÜNK!! 😉
Fotó: Szakács Attila / Csete Ili
