Tesztelt a Lotus F1 Teammel, ült DTM autóban, versenyzett Gp3-ban és F2-ben, megfordult a Formula-E sorozatban. Alex Fontana ismert és elismert alakja a nemzetközi motorsport életnek, és Simon Krisztián újságíró gyakornok kollégánk jó ideje baráti viszonyt ápol a svájci pilótával, ezért kézenfekvő volt, hogy meginterjúvolja őt.
Karriered során számos autóval versenyeztél. Vezethettél F1, GP2, GP3, Formula Renault 3.5 és GT autókat is. A sok közül melyik volt a kedvenced, és miért?
2 autó van, ami befolyásolta a sebességgel, súllyal és aerodinamikával kapcsolatos nézeteimet. 2011-ben, egy sikeres F3 szezon után kaptam egy DTM-es tesztelési lehetőséget. A HWA Mercedesét próbálhattam ki, és valami eszméletlen volt, hogy akkora súlyú géppel, tetővel a fejem felett hogyan lehet olyan gyorsan bevenni a kanyarokat. Aztán 2013-ban valóra vált az álmom, és a Lotus F1 Teamtől megkaptam a lehetőséget, hogy teszteljem a Formula 1-es autójukat, egyből az első GP3-as szezonomban. Az az F1-es autó mutatta meg számomra, hogy mi is a nagybetűs LESZORÍTŐERŐ.
Volt lehetőséged a Formula E-ben is kipróbálni magadat, még az innovatív széria legelső szezonjában. Milyen tapasztalataid vannak az elektromos versenyzést illetően? Miben jobb, és miben rosszabb, mint a motorsport ”hagyományos” ágai?
Próbálom megítélni a Formula E-t, vagy bármelyik elektromos szériát, hogy miért jobb és miért rosszabb, mint a belsőégésű motorokat használó szériák, de úgy gondolom, hogy nem ez a megfelelő hozzáállás. A Formula E egy olyan bajnokság, ami a többi szériával párhuzamosan fut, a saját pályáját járva. Ami a személyes tapasztalataimat illeti, egy nagyon versenyképes széria, fantasztikus szervezettséggel. Az emberek és a média felé való kommunikációja egészen új, szerintem nagyszerű. Már akkor tudni lehetett, hogy a Formula E egy siker sztori. Egyértelmű, hogy az autók rengeteget fejlődtek azóta, elég csak a puszta sebességet megnézni. Bár tény, hogy a londoni pálya amin versenyeztem, igen csak szűkre és egyedire lett megtervezve, hogy lefedje az autók ezen hiányosságait.
A Lotus F1 Junior Team tagja voltál 2013-ban és 2014-ben. Az F1-es autójukat sikeresen tesztelted. Mégsem emeltek fel téged a királykategóriába. Miért?
2013 volt a tanulóévem a Lotusnál, és az F1-es teszt valóban nagyon sikeres volt. 2014-ben, a második GP3-as szezonomban nagy eredményeket vártak el tőlem. Az év küzdelmesen indult, a mérnökömmel a kapcsolatunk nem volt a legjobb, és a szezon közepéig, mert a rajtjaim nem voltak a legjobbak. Miután új mérnököt kaptam, volt néhány első soros rajtom, dobogóm, és leggyorsabb köröm, így a szezont a 27 versenyző közül a 11. helyen fejeztem be, úgy, hogy csak 5 alkalommal szereztem pontot a 18 verseny során. Annak ellenére, hogy a sebességem jó volt, az eredmények nem úgy jöttek, ahogy kellettek volna. A szezon végén részt vehettem a Formula Renault 3.5 tesztjén, ahol az összetett második legjobb időt értem el, jóval gyorsabbat, mint amit a tapasztaltabb Lotus Junior versenyzők a kategóriában. Azután, hogy 2014-ben drasztikusan megváltoztak a dolgok Enstone-ban, és amikor a csapat el lett adva a Renault-nak, a vezetőségnek jelentős része kicserélődött, így sajnos elvesztettem az addigi támogatásomat. Minden esetre, az F2-be, vagy akár az F1-be való feljutáshoz számomra teljesíthetetlen anyagi feltételeknek kellett megfelelni, ilyen szempontból ezek a kategóriák már nem az én súlycsoportomba tartoztak. Rengeteget köszönhetek a Lotus F1 Junior Team-nek, mert segítettek profivá válni, versenyzői és szponzori szempontból egyaránt, de az én kisebb Ticino régiói partnereimmel ellehetetlenült az együléses versenyautókkal való folytatás.
Alex, 2016 óta túraautókkal versenyzel. Ebben a kategóriában képzeled el a jövődet? Mik a hosszú távú terveid/céljaid?
Megtaláltam a helyem, mint sokoldalú versenyző, aki segít az autó fejlesztésben, támogat csapatokat, mentorál amatőr versenyzőket, és nyújt magas teljesítményt GT szériákban a világ bármely táján. Ez az, ami segített profinak maradni a túraautózásban és a GT versenyzésben egyaránt. Ezek a fő kategóriák számomra, a prototípus versenyzést is bele véve. De a Formula E-n is rajta tartom a szemem, szóval úgy gondolom, hogy ezt is prioritásnak mondhatnám. Az, amit én keresek, megélhetés a gyári programokból, és a versenyzésben maradni, mint amatőr versenyzők mentora, akiket magamtól találtam meg. De ahhoz, hogy az ember nyomot hagyjon maga után, az autóban ülve képesnek kell lennie versenyeket nyerni a legerősebb bajnokságokban is. Meg vagyok elégedve az ázsiai piaccal, amit találtam, mert évről évre egyre nagyobb és jobb, ráadásul így még több szabad hétvégém van, amiket szívesen töltök kikapcsolódással!
Kicsit térjünk el a motorsporttól. Ahogy láthatjuk, a korona vírus megbénítja az egész világot. A te országod, Svájc hogy kezeli ezt a helyzetet?
Az interjú pillanatában Svájc megtette az első óvintézkedéseket azzal, hogy bezárta az iskolákat, és elkezdte előtérbe helyezni, az egészség fontosabb, mint akármilyen tevékenység. Azt mondanám, hogy nálunk a fél ország felismerte a problémát, míg a másik fele alábecsülte. Remélhetőleg mindenki hozzájárul a szituáció megoldásához azzal, hogy otthon marad, és lehetőleg nem megy el sehova.
Végezetül, beszéljünk kicsit Magyarországról, pontosabban a Hungaroringről. Számos rajongó szerint ez egy nehéz pálya, unalmas versenyekkel. Míg a versenyzők egy része kimondottan szereti, pont a hatalmas kihívások miatt, amit az aszfaltcsík nyújt. Te, aki már versenyeztél itt, mit gondolsz a pályánkról?
Úgy hiszem, hogy ez egy technikás és vicces pálya. Ráadásul együléses versenyautóban ez fizikailag is egy hatalmas kihívás. Az igaz, hogy ezen a pályán a versenyek gyakran kiszámíthatóak, különösen a formula autóknál. 2012-ben, még a régi F2 keretein belül volt szerencsém futamot nyerni a Hungaroringen, és valami fenomenális érzés volt! A pályátokon tényleg nehéz előzni, de akinek sikerül, az elmondhatja magáról, hogy profi versenyző. A magyar motorsport rajongók helyében én nagyon boldog lennék! Van egy nagyszerű pályátok, rangosabbnál rangosabb nemzetközi versenyekkel. Ezzel szemben nekünk, Svájcnak semmi hasonlónk nincs!
