Autóversenyző leszek: Talán nincs is olyan fiúgyerek, akinek ez a mondat ne villanna át legalább egyszer az agyán. De mi van akkor, ha ez alaposan be is csípődik oda? Elmesélem neked…
Teleki Armond blogja.
„Jelenleg már az első professzionális, versenygokartos tesztemre készülök – így zártam a legutóbbi blogbejegyzésem, melyet rengetegen olvastatok. Köszönet érte, ebből is látszik, hogy sokatokat izgat a versenyzővé válás lehetősége, hogyanja, annak kivitelezése. Ahogy engem, téged is érdekelhet, hogy a pénzen kívül mi az, amit bele kell tenni abba, hogy elindulhass az úton. Mivel én nem vagyok egy oligarchia, nagyvállalkozó, sem egyéb mecénás gyermeke, ezért már alapból meg van határozva számomra az irány. Ami nem más, minthogy minden szinten felépítsem és eladhatóvá tegyem magam. Mindezt úgy, hogy a folyamatos média/social média jelenlét és az ebbe fektetett munka mellett (amely sokszor teljes embert kíván) szakmailag se maradjak le.
Sokáig nálam is a formaautózás és a Forma-1 volt a nagy szerelem, de idővel (és az FIA különböző feeder sorozatokhoz történő hozzáállásának ismeretében) megért bennem az elhatározás, hogy nem ez lesz az én utam. Arra ott állnak most sorban az ismert arcok, és azok a próbálkozók, akiknek néhány év múlva talán már a nevére sem emlékszünk majd. De akkor mi legyen az a magasztos cél, amiért érdemes mindent eldobni, kilépni a komfortzónádból, és olyat tenni, amiért egy terembe belépve 10-ből 9 ember majd tutira hülyének néz, a tizedik pedig te magad leszel!?
Ez bizony a NASCAR. Egy őrült sport, amit itthon nem igazán becsülnek (egyáltalán, mit, vagy kit becsülnek meg érdemei szerint?), de már feljövőben van, ellenben MÉG éppen nem mainstream, viszont pont annyira ismert, hogy megkülönböztessen attól a bizonyos „sortól”, amiről fentebb írtam. És amit más ebben a helyzetben problémaként írna le, ott én furamód pont a lehetőségeket látom. Az út hosszú lesz, a nagy víz messze van, jól tudom: viszont van erre egy fantasztikus mondás, ami egy olyan magyar versenyzőtől származik, aki hétköznapi emberből küzdötte fel magát Dakar motorversenyzővé: „Ha van célod, vezet oda út is…”
Az én utamat áldozatok mentén járom, mert úgy hiszem, az ember csak a befektetett és jól elvégzett munkára alapozhat. Minden, általam egyfajta példaképként tisztelt sportoló úgy érte el a legnagyobb sikereit, úgy lépett ki a fényre, a fényárba, hogy előtte nagyon sokat dolgozott azon, hogy ne féljen egyedül, magányosan a sötétben. Az első igazi lépés és részsiker nekem az volt, amikor Budafoki Gokart Aréna együttműködést ajánlott. Azóta rendszeresen náluk „élesítem” magam, hetente Budapest egyik legizgalmasabb pályáján gokarttal és profi szimulátorra készülök a versenykartos tesztemre.
Már izgatottan várom, hogy a Freestyle Racing Team professzionális méregzsákjába ülve megmutassam magamnak – jó az irány, megvan a tempód, te gyerek!
Erről és az áldozatokról pedig beszélgessünk legközelebb…
