A Racevloggers bejutott “A Ranch”-ra, Valentino Rossi privát pályájára!

Egy sárga kisteherautó fülkéjében, utasként ülve azon töprengtem hányszor álltam a sorompó előtt és néztem befele, a táj zöldbarna színétől elütő sárgás, porosnak látszó csíkra…

Arra, ahol versenyzők és a helyi versenyzőlegenda, Valentino Rossi edzenek. Korábban többször próbáltam már bejutni, mindhiába. Ha eljutottam a sorompóig, akkor csendes volt a pálya, nem edzett senki rajta. Ha éppen edzés volt, akkor meg a sorompóig se jutottam el, már a fő útnál elterelt egy marcona testőrnek látszó, mindig márkás kocsival ott álló, határozott ember. Onnan még majdnem 3 km a pálya…

De lehet hallani a motorok hangját, ha a szél feléd fújta akkor jobban, láttál néha port, de nem jutottál közelebb. Mosoly, beszélgetés, viccelődés se segített, olyan hősies munkavégzésnek voltam mindig szemtanúja, hogy töredékével rendelkező magyar munkavállalóért sírva állnának sorban a normálisabb munkaadók. Próbáltam egyszer egy kis kukásautó sofőrjével egyezkedni, hogy vigyen be és majd utána megmagyarázom bent, hogy mi van és különben is, ott akarok lenni, oldjuk meg valahogy… nevetett, de szemétnek se voltam jó oda, nem jutottam be akkor sem.

Számtalan más MotoGP eseményen részt vehettem már Misanóban, egyénileg és csapatvezetőként, vagy edzőként edzőtábort tartva kiegészítő élményként, versenyzők privát garázsában csodálhattam meg a motorjaikat, de ez a sorompó megléphetetlennek tűnt számomra.

Ez egy korábbi látogatásunkkor, 2019-ben készült kép

Mivel ez nem egy egyszerű sorompó, ez nem máshol található, mint Tavulliában, Valentino Rossi szülőfalujában. A sorompó mögött elterülő szigorúan ellenőrzött terület pedig: “A Ranch”. Ahol a flat track, krossz edzések és különböző események folynak a felkészítő szezonban, valamint a MotoGP szezonban elvétve tartanak meghívásos edzéseket, eseményeket és rendezvényeket. 

Ezúttal viszont sikerült átjutni a sorompón, nem is tudom hány év próbálkozás után, és már  suhantunk is a völgy alja felé.

Kellett pár nap mire felfogtam mert olyan álomszerű volt, hogy egy januári szeles-napsütéses napon Rossi Ranch-án jártam…egy évente megszokott tárgyalássorozat a kinti csapatunkkal a hazai New Times Racing csapat vezetőjeként fordult át ebbe a lehetőségbe szinte váratlanul, ami kihagyhatatlan volt számomra. Mattia Pasini apukája, Luca megkérdezte megyünk-e mert Mattia kint edz és most van lehetőség megnéznünk a Ranch-ot. Odafele megkaptunk az itinert, fotózni csak kifele, sem pilótát, sem épületet, sem személyt vagy bármi olyat amibe bele lehet kötni…hogy mondtad? Belekötnek? Igen, mindenbe is… Rossi flat pályája egy völgyben fekszik, amit tanyák vesznek körbe és a helyiek nem örülnek a zajongásnak, akárcsak nálunk a beépítésre kerülő területeknél a pálya mellé beköltöző családok a nyugalom zavarásáról, kibírhatatlan zajról és pokoli kínokról számolnak be… Erre inkább nem írok semmit, a Ferencvárosi Rendező Pályaudvartól kb, 7 méternyire nőttem fel.. 

A Pénz minden, és még több adót és még több anyagi juttatást vonnának el a pályáktól, illetve büntetések formájában próbálnak behajtani még többet idehaza, de Rossitól is. Jó, amíg van miből ez inkább adomány, de van az a már nem gusztusos szint, amikor mindenre megoldást adnak, de sosem elég.

Jelenleg rögzítve van szabályzatban, hogy a pályán max. 12 versenyző motorozhat, a karbantartás folyamatos a porcsökkentés miatt, a traktorok szinte hang nélkül siklanak a folyamatok alatt, és mindenki nagyon odafigyel mindenre… #mertkülönben. A fényképezés ilyenforma tiltása is e miatt van, a ráérős, kákán csomót keresgélő emberek a legkisebb hibát is észreveszik a fotókon és jön a csekk…nézzétek át Rossi vagy a VR46 team képeit, ugye milyen profin kezelik a látni és élni hagyni témát? Én se látszom pedig nagyban hozzájárultam a pormentesítéshez a nyálammal, ami a kanyarkezeléseket látva kicsöpögött a tátva maradt számból.

A régebbi időkben csapatfüggetlenül ment a móka a pályán, a versenyzők ellenfelek a sportban, de többségében barátok a való életben. Jelen sportszerződésekkel és jogi zűrzavarokkal tarkított életükben azonban érdekütközés nélküli részvételek történhetnek csak, tehát a pályán Valentino Rossi személyesen, majdnem a teljes SKY Racing Team VR46, és a meghívottak –pl. Mattia Pasini- voltak jelen. Láttam idei Moto3-as újoncokat, akik nagyon készülnek. 

Mit láttam? Az út végén a kapu is sokatmondó, Rossi színekben és grafikában pompázik, szélesre tárva várta a meghívottakat. A parkoló a tovább vezető út jobb oldalán helyezkedett el, már itt is elakadtam kicsit pár autóritkaság miatt, amiből néhány ugye a versenyzőké. A sárga kisteherautó is itt lett hagyva…a pálya átöleli a házat ami a központja a Ranch-nak, belül van szerelőműhely, öltöző, pihenőszoba, az emeleten van étkező, konyha a bárral együtt és hálószobák, de nem jutottam be odáig. 

A ház frontján helyezkedik el a terasz, ami itt a box szerepét hivatott betölteni, ha szemben állsz vele a motorok menetkészen orral kifelé állnak egymás mellett, a versenyzők székeken,  VR46-ra faragott padokon és asztalokon tudnak helyet foglalni, lepakolni. A jobb oldalon van egy tv, amin a felszerelt időmérők segítségével tudják ellenőrizni az adott felmenetel utáni köridejüket. Ja igen, itt nincs kolbászolás a pályán, az edzések profin felépítve, ellenőrzött körülmények között zajlanak. Legalább öt edzőt láttam, köztük a pár hete a csapathoz került Bryan Toccacelit -házi feladat kikeresni ki ő és mi történt vele-, valamint pár szerelőt és persze a versenyzőt.

Alapszabály hogy edzés közben senkit nem zavarunk, ezért az ismerősöknek odaköszönés után a kijelölt helyre álltunk és néztük az edzés menetét. Másfél óra alatt újra tapasztaltam a profizmus pengeélesen édes élményét. Tavaly már egyszer Imolában aszfalton láthattam mit jelent az akadémia tagjának lenni és motorozni ahogy senki mutatványt, de kíváncsi voltam mit látok a poros fel-le pályán tőlük most. Nem húzom sokáig, ugyanazt. Már a motorra ülés pillanatában tudtad, hogy ők azok. Ha mindenki egyszínű ruhában, egyforma motoron ment volna is kitalálod ki Rossi, és ki tartozik a csapatába. És ki a meghívott, ki mennyit edz ott és ki az aki ugyan profi, de még keresi az ideális megoldásokat a pályán. Rossi körül mindig volt valaki a boxban. Arca még mindig ugyanaz a csibészarc, de láthatóan fáradtabb volt, megkockáztatom, hogy meglátszik rajta is a tavalyi év nyoma. Nagyon várom az idei kezdést, az új csapatfelállások még mindig alakulnak, bőven van öröm, de dráma is a háttérben.

A pálya nehéz. Az itthon elterjedt speedway ovális pályák után a Ranch a sokmegoldásos pályavezetéssel, dombokkal tarkított terepe megköveteli a tökéletes motorkezelést, és a versenyzői jelenlétet. Jó, hogy tél van, a bokrok csupasz ágai között átlátva a trükkösebb kanyarokban történő műveletek is láthatóak voltak. Nagyon éltem a helyzetet, és csodáltam mindenki munkáját ebben a maguk edzés-szórakozására teremtett paradicsomban.

Itt nem lehetnek kezdők, a tempó eszeveszett és hajszálnyi előnyért képesek keményen odatenni. Estek? Igen, előfordult, maguktól is ha hibáztak, de felkeltek és húzták tovább a gázt. Kifejezett szándékosságot nem láttam, értelme se lett volna edzésen veszélyes kontaktokat létrehozni. Jól felépített, átgondolt, baráti hangulatú és nagyon kellemes másfél órát csodálkozhattam a mezsgyeszélen. Jó érzés volt látni a versenyzőket barátként, hétköznapi emberként együtt látni beszélgetni és az edzők munkáját figyelemmel kísérni. Ha Rossi nincs a pályán nem is edzenek…előfordult, hogy váratlan esemény miatt nem jelent meg időben, és a csapata tagjai, se a vendégek nem mentek fel edzeni amíg ő meg nem érkezett. Ha nem érkezett meg, az edzés aznap elmaradt, mert a jelenlévőknek ez a tisztelet kifejezése iránta.

Az alábbi videót a VR46 Youtube csatornán találtuk, ennek köszönhetően megnézheted milyen egy kör “A Ranch”-on:


Még egy sorompó kinyílt nekünk, és mi a Racevloggers csapata azon dolgozunk, hogy a magyar motoros közösség minél közelebbről, minél jobban élhesse azt az élményt, ami a MotoGP egyik őshazájában szenvedéllyel fűtve mindig lobog. Egy olyan érzés ez, aminek közelében libabőrössé válsz és a valóságos erejének a súlyát csak akkor érzed át, ha egy GP versenyhét alatt a pálya közelébe kerülsz. A levegőben van, megfoghatóan, bekúszik a bőröd alá, hogy aztán elkapjon, beférkőzzön a szívedbe, feltöltsön és sose eresszen.

Írta: Csanádi Eszter

Fotók: Csanádi Eszter és Háfra Zsolt

 

Ajánlott cikkek